Lenyûgözõ a röpnyílás elõtt szorgoskodó méhek látványa. Minden méhész kedvenc idõtöltése és pihenése a tavasszal rohamosan fejlõdõ méhcsaládok  megfigyelése. Teszik a dolgukat a méhek és a méhészek is.

Pedig a méheknek is lenne okuk a zúgolodásra, nem csak a hazai méhészeknek, amiért ilyen áldatlan helyzetbe kerültek. Õk sokkal régebbi lakói a földnek mint az ember. Jól megvoltak az ember nélkül, de még együtt is sokáig meg tudták õrizni függetlenségüket, csak a legutóbbi évtizedekben alakult ki ez a függõségi viszony, hogy az ember segítsége nélkül nem tudnak megélni. Mert az ember túlzottan beavatkozott a méhek életébe. Vajon jóvátehetõ lesz-e ez az állapot, senki sem tudja megmondani, de érdemes odafigyelni Einstein kijelentésére, aki azt mondta: ha a méhek kipusztulnának, az az emberiség végét is jelentené.

Nem tudom, van-e még a méhekhez hasonló haszonállat, amely egymástól teljesen eltérõ és maradéktalanul hasznosítható terméket produkál. Teszi ezt oly módon, hogy ezen termékek összértéke csak a tizedrésze annak a haszonnak, amelyet a természetben végez ezen termékek gyûjtésével és elõállításával.

Történelmi kitekintés
Hogy mióta tart az együttélés, nehéz lenne hitelesen megállapítani. Az a barlangrajz, amelyet a cromagnoni õsember készített a Cuevas de la arona barlang falán, ahol egy lány éppen a méhek lakását fosztja ki, tudósok szerint
16 000 éves lehet. Az azonban bizonyított, hogy 4 000 évvel ezelõtt III. Ramszesz fáraó a mézet lakomái részévé tette.

Az ember mindig igényelte az édességet. A répa és a nádcukor elõállítása elõtt azonban a méz volt az egyedüli édesítõszer, amelyet az uralkodók be is hajtottak az alattvalóikon. Európai történelmünkben Mária Terézia királynõ 1775-ben törölte el végleg a méztizedet.

A mi vidékünk is jó adottságokkal rendelkezik a méhészet korszerû mûveléséhez. Erre nagyon szépen utal báró Ambrózy Béla, A méh címû könyvének elõszavában: „Ha a kedvezõ helyi viszonyok tekintetbevételével valamely nemzet jogosítva érzi magát, hogy e kis rovart teljes odaadással pártolja, szeretettel nevelje, buzgalommal terjessze, úgy ezt hazánk népe tehetné a legtöbb jogosultsággal, mert az elért eredmények után ítélve kimondhatjuk, a Teremtõ a méhet Magyarország számára alkotta.” Báró Ambrózy Béláról tudni kell, hogy az egyik legnagyobb magyar méhész volt, aki már 1872-ben 1 280 családot gondozott. A méhészethez alapos, ezirányú, nyugateurópai tanulmányi útjai után kezdett. Katonai pályája és terjedelmes birtoka irányítása mellett tekintélyes méhészetet hozott létre, ahol mindig katonás rend volt. Tudását állandóan gyarapítva vált a méhek és a gyakorlati méhészkedés elismert tudósává. Temesgyarmaton Európa-hírû mintaméhészetet alakított ki. A magyar méhtenyésztés fejlesztése érdekében A méh címû könyvében foglalta össze a bámulatosan gazdag méhészeti ismereteit, amely 1896-ban jelent meg.

Okkal lehetünk hát büszkék nagy méhész elõdeinkre, akik közül sokan tekintélyes nemzetközi elismerést értek el. Ilyen például Tessedik Sámuel, aki már 1794-ben a családok leölése nélkül méhészkedik, vagy a közelmúltból Örösi Pál Zoltán, akit a világ legjobb szakemberei közt tartanak számon. De nekünk, felvidéki méhészeknek is van okunk a büszkeségre. Hiszen Sõtér Kálmánt Ambrózy Béla is a legnagyobb magyar méhésznek nevezte. Munkásságával és A méhek világa címû kiadott könyvével hallhatatlanságot biztosított magának a magyar méhészettörténetben. Egy kortársa, Bacskay Sámuel igen találóan a méhészet bibliájának nevezte a könyvet, olyan munkának melyhez hasonlót a világirodalom nem tud felmutatni.
Sõtér Kálmán a nagykürtösi járáshoz tartozó Inámban  telepedett le, ahol 1874-ben országos hírûvé vált méhest alapított. Az õ emlékére itt kerül megrendezésre a már hagyományos szlovákiai mézfesztivál. Igaz, színvonalában jócskán elmarad a már nemzetközi jellegû jászberényi mézvásár mögött, amely már hosszú múltra tekinthet vissza. Annak ellenére nagy elismerést érdemel ez a kis község, amely hûen ápolja nagy szülöttjének emlékét. Ebbe az országos jellegû rendezvénybe bekapcsolódik nem csak az önkormányzat, de a község többi lakosa is. Azonban minden igyekezetük mellett szükség van jó szakemberekre is, akiknek a szakszerû és odaadó munkája nélkül nem lehet elképzelni ezt a rendezvényt. Szerencsére ez is megoldott Jókai Tibor, zselízi méhésznek az irányításával, aki egyben a Szlovák Méhész Szövetség elnökségének a tagja. Ezen a rendezvényen illõ lenne, ha sokkal nagyobb számban vennének részt a méhészek, hisz a kellemes szórakozás mellett a szakmai felkészültségükben is segítene. A 2005-ös év rendezvényének a színvonalát jelentõsen növelték a magyarországi szakemberek magasszintû elõadásai. A mézfesztiválnak egyik elmaradhatatlan színfoltja pedig Sõtér Kálmán emléktáblájának a megkoszorúzása.

A méz folyékony arany 
A méhészet legismertebb terméke a méz. Sajnos, még a mai ismeretek birtokában sem foglalja el a köztudatban az értékét megilletõ helyet. Ez különösen érvényes Szlovákiára, mert európai uniós viszonylatban a legalacsonyabb az egy személyre esõ átlagfogyasztás, a legfejlettebb országokhoz képest szinte elenyészõ. Az okot nem csak az anyagiakban kell keresni, de az ismeretek hiányában is. A többség még mindig nincs tudatában annak, hogy mit is jelent számukra a méz- és a méhtermékek rendszeres fogyasztása. Sajnálatos tény, hogy a hazai üzlethálózatokba bekerülhetnek, enyhén szólva kétes értékû készítmények is, fõleg behozatalból. Legtöbb kereskedõt nem érdekli, mit hoz forgalomba, a nagyobb nyereség mindennél elõbbrevaló. Tapasztalatunk szerint ez érvényesül uniós szinten is, mert az erõs lobbival szemben a méhészek nem tudják megvédeni érdekeiket. Még a hazai, jó minõségû termékbõl is a kereskedelem viszi el a hasznot, mivel a felvásárlási árnak gyakran a duplájan, vagy még ennél is magasabb áron hozza forgalomba.

A méz olyan termék, amely úgy fogyasztható, ahogy azt a méhek elõállítják, mindenféle úgynevezett feldolgozás csak rontja a minõségét. Ezért a fent említett okokból a méhészek azt ajánlják, hogy lehetõleg közvetlenül a méhészektõl vásárolják a mézet. Ezzel a hazai méhészek támogatása is növekszik, és a kereskedelem kénytelen csökkenteni a sokszor kifogásolható minõségû külföldi mézbehozatalt, amely mellesleg a hazai méz eladhatóságának is árt. A vevõ mindenképpen jól jár az ár tekintetében is, a minõséget pedig egyenesen a méhész garantálja, akinek a méhészetét is ajánlatos megismerni, vajon milyen szinten végzi. Ma már a vándorméheseket is el lehet látni korszerû, jól tisztán tartható kellékekkel. A méhészek általában barátságos emberek, és örülnek, ha a megrendelõk meglátogatják õket a méhésztanyán. Ha kialakul egy-egy kölcsönös bizalom, egy vásárló még a szezon ideje alatt be tudja biztosítani az egész évi mézszükségletét.

A jó minõségû méz természetes tulajdonsága a kristályosodás. Sokan idegenkednek az ilyen állagú méztõl, pedig nem kell félni a kristályosodástól, mert ezáltal a méz semmiféle károsodást nem szenved. Ha kell, újra folyékonnyá tehetjük minõségi romlás nélkül, lassú felmelegítés által, nem túllépve a 40 °C hõfokot, mert ezen túl már károsodik. Ezt ajánlatos figyelembe venni akkor is, ha a teánkat édesítjük.

forrás: http://www.rovart.com